7. A Sorsot nem lehet kicselezni
Hiába tett meg mindent Szatjavatí annak megelőzése érdekében, hogy a dinasztia hírnevén csorba essen!
Hiába próbálta elejét venni annak a jóslatnak, hogy a Kuru-család palotájában alkalmazott hajadon szolgálólány szégyenbe essen egy súlyos átok miatt, most úgy esett, hogy Ambiká bizalmas társalkodónője megesett.
Ráadásul az apa nem más, mint a palotába várva várt Vjászadéva, a nagyhatalmú, mennyei Vaszistha risi dédunokája.
Ezért is volt "hírzárlat", ezért nem kaptunk hírt Ambiká bizalmas barátnőjétől a palota eseményeiről, mert az esemény egyik alanya éppen ő maga volt!
Éljen a születendő fiú, akinek személye - a palota előtt összegyűlt hívők által várt - Jamárádzsa, az igazságszolgáltatás istene.
Ambiká félt Visnu felhatalmazott inkarnációját még egyszer megsérteni, feléje tiszteletlenül, és illetlenül viszonyulni másodszor is.
Valljuk be, ilyen sértéssel együtt élni mindenki számára igen nehéz lett volna, a Világmindenség Fenntartójára undorral tekinteni.
Mint utólag értesültünk, az Irodalmi Inkarnáció tisztában lehetett a félrevezetéssel, és ki tudja, nem-e magát Ambikát védte a későbbi hányatott sorstól.
Mindenesetre Ambiká bizalmasa nem szörnyedt el, és nem hunyta be a szemét, állítólag tisztelettudóan, az illemszabályok legmagasabb fokú betartásával szolgálta ki látogatóját, ahogyan egy szolga azt csak megteheti.
Odaadó szolgálatának gyümölcse a szíve alatti félisten, akinek fogantatását kitörő örömmel ünneplik még most is, az estébe nyúlóan Hasztinápura lakói.
Szatjavatí álla leesett, amikor megtudta, hogy nem Ambiká, aki megesett,
hanem az egyik szolgálólány az, aki megszüli a föld értelmesei közül a legkiválóbbat. Vjászadéva szerint egy bölcset, akinek páratlan lesz a vallás- és igazságszeretete.j
Füstbe ment azonban terve, mert szolgáló gyermeke király nem lehet.
Jamarádzsa Kí Dzsáj!