A halálos betegséget az uralkodó orvosai sem tudták meggyógyítani

Hol vannak azok a boldog idők, amikor Szatjavatínak és Szantánunak megszületett két fia, a dicső Csitrángada, majd a hős királyunk, Vicsitravírja!

Most harmadszor öltözött fehérbe Hasztinápura lakossága, de még Bharata népe is gyászolva szeretett vezetőiket.

Először Szantánu távozott el, majd a trónt megöröklő legidősebb fiúként Csitrángada király.

A nép sosem fogja megbocsátani az irigy, és büszke gandharva királynak, mégha érdemes mennylakó is, hogy csak azért ölte meg a nemeslelkű királyfit, mert ugyanaz volt a nevük. Hasztinapurában Szatjavatí ezért el is rendelte, hogy ha a gandharváról beszélnek, nevén soha többet nem nevezhetik.

A féltékeny gandharva nem tűrte, hogy rajta kívül még egy híres és hatalmas Csitrángadá éljen a három teremtett világon.

Szatjavatí átkozza a napot is, amikor ez a név jutott eszébe a szülőszobán tolófájásai közepette.

A legnagyobb aggodalmat ismét a fiú trónörökös hiánya keltette az alattvalókban, és az uralkodói házban, hiszen hét év uralkodás után ma örök álomba szenderült Vicsitravíja királyunk egy gyors-lefolyású halálos betegség miatt.

Volt már ilyen, amikor Bhísmadéva cölibátust fogadott úgy, hogy még nem születtek meg a kiváló hercegfik.

Mindenesetre a halálos betegség váratlansága, és gyógyíthatatlansága miatt szájra kapott az a rosszindulatú pletyka, biztos megmérgezték a királyt valamilyen alattomos érdektől vezérelve, és lehet, hogy az udvartartáson belül.

Ezt a királyi udvar határozottan visszautasítja, és jogi utat helyezett kilátásba az alaptalan, és becstelen rágalmazókkal szemben.

Részvét Szatjavatí anyakirálynőnek, és Bhísmadéva örök régenshercegnek.

A királyfi özvegyei már készülnek a tűzhalálra, amikor is szokás szerint elhunyt uruk után lépnek a perzselő máglyára.

Éljen a király! (bocsánat a morbid paradoxonért)

Vicsitravíja Kí Dzsáj!